A magyar vizsla a magyar rög hatására kialakult, a magyar ember temperamentumának, ízlésének leginkább megfelelő mindenes vadászkutya. Küllemét, munkatulajdonságait évszázadokon keresztül spontán befolyásolták a domborzati, éghajlati adottságokon kívül a különböző vadászati módok is. Ezen tényezők együttes hatására, a kíméletlen eredményesség által motiválva alakult ki az egyik nemzeti büszkeségünkként kezelt mindenes magyar vadászkutyánk.
A magyar embert mindig a kreativitás, a rendkívül sokirányú elfoglaltság és ebből adódóan a következetes precíz munka bizonyos fokú hiányossága jellemezte. Természetesen ennek ellenére maximális elvárásai voltak a teljesítményben, mind magával mind a környezetében ténykedőkkel szemben. Talán ez a magyarázata, hogy a vizsla ennyire gazdacentrikus és szolgálatkész, rendkívül könnyen taníthatóságáról nem is beszélve.
A többi mindenes vadászkutyával összehasonlítva, könnyű taníthatósága és feltétlen együttműködése a gazdájával, ami korunk ideális vadászkutyájává teszi. Jó idegrendszerű, de rendkívül odaadó viselkedése miatt nem tudja elviselni a durva, szélsoséges, következetlen bánásmódot.
Mint mindenes vadászkutyától a következő belső értékmérők nagyfokú megnyilvánulását várjuk el:
Jó idegrendszer
Kitűnő orrjóság és orrhasználat
Figuratív vadmegállás
Jó apportkészség
Nagy munkakedv a vízimunkában
Az apport finom de határozott fogása
Nagyfokú szenvedélyesség a munkában
Könnyű vezethetőség, nagyfokú kapcsolattartó készség
Kiegyensúlyozott, magabiztos viselkedés
Jó csapakövető készség
Természetesen e tulajdonságok megjelenésének foka igen nagymértékben függ a kutya korától, tartási körülményeitől kiképzési módjától és szintjétől stb. A fajtával szemben elvárjuk, hogy az egyedek döntő többsége megfeleljen a fenti elvárásoknak.
Nézzük az egyes értékmérők megjelenését és megítélését a hétköznapi életben és a munkában egyaránt.
1. IDEGRENDSZER:
A hétköznapi életben elvárjuk a kutyánktól, hogy minden szituációban viselkedjen nyugodtan, határozottan és magabiztosan. A jó magyar vizsla soha sem lehet félénk, vagy agresszív és magától értetődően lövésfélő sem.
2. ORRJÓSÁG:
Az egyik legfontosabb belső értékmérő, megítélése nagy szakértelmet igénylő feladat.
Szempontjai:
a. a vad észlelésének, jelzésének távolsága, vadcsapák, vadhelyek jelzése, a menekülő vad követése közben a fejtartás stb.
b. légszimatos elhozásnál a keresés stílusa a vad észlelésének távolsága.
c. vízivad követése, figyelembe véve a szélirányát, erősségét, a víz áramlásának irányát erősségét.
3. VADMEGÁLLÁSI HAJLAM:
A leglényegesebb "vizsla" tulajdonság. Készsége fejleszthető, de amelyik vizslánál nincs meg a genetikai alapja, azt ki kell zárni a tenyésztésből. Értékelésénél nem a vadtól való távolság a fo szempont, (ez rutin kérdése), hanem a fajtára jellemző stabil, figuratív forma.
- Utánhúzás: Megítélésénél nagyon fontos, hogy a menekülő vad elmozdulását a kutya magas orral (légszimattal), a vad testének szagát követve jelezze.
4. APPORTKÉSZSÉG:
Megítélésénél a genetikai eredetű tulajdonságról, és nem pedig egy kiképző munkájának hatékonyságáról van szó. Értékelésénél fontos szempont, hogy a kutya "teli szájjal", nagy szenvedéllyel, de finoman fogjon. A kemény, roncsoló fogás súlyos hiba.
5. SZENVEDÉLYESSÉG:
A vizsla szenvedélyessége, munkakedve szintén fontos belső értékmérője a vadászkutyának. A szenvedélyes kutya munkavégzése során egész idő alatt nagy lelkesedéssel végzi feladatát. Ez a tulajdonság genetikailag determinált, tenyésztés szempontjából rendkívül fontos. Megnyilvánulása, pl. mezei és vízi munkában, a keresni, találni akarás, a menősség. Az ilyen kutya a keresési feladatoknál sem adja fel, és a nehéz apportokkal is megbirkózik.
6. KAPCSOLATTARTÓ KÉPESSÉG, VEZETHETŐSÉG:
Mivel a vizslák több száz éve, sok-sok generáción keresztül szolgálták a vadászt, szükségszerűen csak azok az egyedek maradtak tenyésztésben, melyek kezelhetőek, figyeltek gazdájuk legkisebb jelzésére, és a kapott utasítást vonakodás nélkül azonnal végrehajtották. A magyar vizsla egyik lényeges pozitívuma a többifajtához képest a rendkívüli engedelmesség és kapcsolattartó képesség, az örök vágy arra, hogy megfeleljen gazdája elvárásainak.
7. KITARTÁS:
Ez tulajdonképpen komplex tulajdonság, nem tekinthető készségnek. Az alapja a szenvedélyesség, a munkakedv. Megvalósulásához elengedhetetlen a korrekt (fajtára jellemző) testfelépítés, kifogástalan szerkezet, jó kondíció és edzettség. Az ideális anatómiai felépítés garantálja, hogy relatíve a legkisebb energia felhasználás mellett a legnagyobb hatásfokkal dolgozhasson a kutya.
|